Az első személyes emlékem a felelőtlen nézőkkel kapcsolatban 1998-ból származik. Akkor is Mecsek Rallye volt, Az árpádtetői gyorson voltunk kint, ott ahol Lámpásvölgyből felér az út. A versenyautók Árpádtetőről indultak, tehát ott előttünk egy tisztességes fékezés után kellett balra, lefelé fordulniuk. Ráadásul a féktáv lejtőn volt. Lassító akkor még nem volt. Azóta (gondolom eme eset folyományaként) már van. Egy hűvös őszi nap volt, egész álló nap esett az eső. Nem ömlött, épp csak csendesen hullott az égi áldás.

  Főhőseink az elképzelhető legeszetlenebb módon helyezkedtek el. Pont szembe az érkező autókkal. Voltunk ott többen, akik szóvá tettük, hogy talán álljanak odébb, mert nem szeretnénk, ha bajuk esne, és sok-sok ember szórakozását is elrontanák. A jelen lévő sportbíró is figyelmeztette, kérte őket, hogy ha már másra nem is, legalább a saját testi épségükre legyenek tekintettel. Természetesen felemlegették édesanyáinkat, alpári módon felkértek minket arra, hogy hallgassunk el, mert ők nagyon jól tudják, hogy mi a helyzet, meg amúgy is, mi közünk.

  Nos ez a 8-10 főből álló csoport mindaddig ezt az arcát mutatta felénk, amíg nem jött ifj. Angyalfi Károly, akinek Mitsubishi-je féktávon felúszott a vízen, és szinte lassulás nélkül vágódott embereink közé, majd tovább haladva be az erdőbe. Máig csodálkozom, hogy csupán egy ember sérült meg. Hatalmas szerencséjük volt. Mondanom sem kell, hogy ezek után egyikük sem érezte magát szuperhősnek, főleg miután látták, hogy sérült társuk lába finoman fogalmazva nem a természetes módon, nem a megfelelő irányba hajlik. Ifj. Angyalfi is megsérült, miközben egyik fától a másikig pattantak az erődben, ha jól emlékszem eltört a csuklója. Természetesen mentők, etap, és sok ezer ember szórakozásának lőttek abban a körben.

  A következő körökben már egy vagy két (nem emlékszem már tisztán) rendőr is ott állt a fordulóban, mellettünk. A továbbiakban már nem volt baj a nézőkkel, viszont egy-egy fékezésnél, ha ugyan azt a hangot hallottuk, mint ifj. Angyalfi esetében, akkor szinte repültünk az erdőben. Másodpercek alatt tettünk meg 10-15 métereket, mintha puskából lőttek volna ki minket.

  Szóval nehéz ez. Felelőtlen nézők mindig is lesznek, bár hála Istennek, viszonylag rövid sportbírói pályafutásom alatt még igazán komoly problémával nem szembesültem, eddig mindenkivel tudtam tisztázni a dolgokat. A jó szó és az udvariasság eddig mindig bevált. De ha minden kötél szakad, akkor fel szoktam ajánlani a delikvenseknek, hogy jó, akkor én most leállítom a gyorsot, és az adott helyszínen/gyorson lévő többi nézővel meg lehet beszélni, hogy miért kell egy ember miatt megszakítani a gyorsaságit. Ez be szokott válni.

  Mindenkinek látványban gazdag, balesetmentes, jó szórakozást kívánok a hétvégére!