1986. május 2-a, péntek, 14 óra 58 perc. Egy legendás páros búcsúzik. Tragikusan, váratlanul, máig tisztázatlanul. Idén 25 éve, hogy Henri Toivonen és Sergio Cresto az életét vesztette a Tour de Corse-on. Sorozatomban Henri pályáját kívánom bemutatni.
Henri 1956. augusztus 25-én született Jyväskylä városában, mely 1951 óta összeforrt a Rallye Világbajnokság finn futamával. Ez is közrejátszott abban, hogy már nagyon fiatalon elkötelezte magát a raliautózás mellett. Persze az sem mellékes, hogy édesapja, Pauli Toivonen sikeres raliversenyző volt, aki képes volt megnyerni a Monte-Carlo, az 1000 Tó és az Acropolis Ralit, valamint 1968-ban a Rali Európabajnoki címet is elhódította. Henri öt évesen tanult meg vezetni, gokartozott, túraautó bajnokságban remekelt, ahol sorra hódította el a bajnoki címeket.
A finn jogszabályok nem tették lehetővé a friss jogosítvánnyal rendelkezők számára, hogy 80 km/h-nál nagyobb sebességgel vegyenek rész a közúti közlekedésben, így Henri-nek 19 éves koráig várnia kellett arra, hogy bemutatkozhasson a rali világában. Az 1975-ös 1000 Tó Ralin végre eljött az alkalom. Antero Lindqvist navigálásával egy privát Simca Rallye 2 volánjánál ülve a 36-ik gyorsaságiig jutottak, ahol az olajteknő törése a verseny feladására kényszerítette. Ekkor még a pályaautózás is szerepet kapott életében, így két évvel később, az 1977-es Finn Ralin versenyzett újra rali futamon, ahol egy Chrysler Avenger volánjánál az ötödik helyet szerezte meg. 1977-ben felhagyott a pályaatózással, és minden idejét a ralinak szentelte. Érdemes megemlíteni, hogy Henri gokartját, egy akkor hat éves kissrác, Mika Häkkinen szülei vették meg. 1978-ban az Arctic Rally-n kezdődött számára az évad, amely a Rali Világbajnokság és a Rali Európa Bajnokság futama is volt egyben. A versenyt másodikként fejezte be. 3 perc 41 másodperccel lemarad el Ari Vatanen-től, ám több mint hét perccel verte meg Markku Alén-t, aki ugyanebben az évben elnyerte az FIA pilóták számára kiírt kupáját, az 1979-ben életre hívott Rali Pilóták Világbajnokságának előfutárát. Ebben az évben két versenyen indult a Citroën színeiben, és bár egyik versenyt sem fejezte be, vezetési képességei mindenki számára nyilvánvalóak voltak. Még két világbajnoki futamon indult ebben az évben. Hazai versenyén, az 1000 Tó Ralin egy Porsche-t vezetve motorhiba miatt kényszerült feladni a küzdelmet, de a Chrysler támogatásával a brit világbajnoki futamot a kilencedik helyen fejezte be. Még 1978-ban megnyerte első rali versenyét, a Nordic Rally-t, ami a Finn Rali Bajnokság futama volt.
1979-ben 15 ralin indult a Brit, a Finn és Európa Bajnokságban, és két világbajnoki futamon is rajthoz állt. Az 1000 Tó Ralin egy Fiat 131 Abarth-t, a RAC Ralin pedig egy Ford Escort RS-t vezetett, ám egyik versenyen sem ért célba, pedig a finn futamon az élcsoporttal együtt autózott egészen kieséséig. Ez a teljesítmény hozta meg számára a szerződést a Talbot-val. 1980-ban a gyári Talbot csapat nagyrész csak kísérletezett. Henri az Arctic Rally megnyerésével indította januárban, ám az év során mindössze négy világbajnoki futamon vezethette gyári Talbot Sunbeam Lotus-át. Egyedi vezetési stílusa gyakran autója összetöréséhez vezetett, ezért eredményei nem voltak túl reprezentatívak. A jobb eredmények reményében a csapat több navigátort is ültetett mellé a szezon folyamán. Az 1000 Tó ralin balesetet szenvedett a 11-ik gyorsaságin, ám a következő versenyen a Sanremo Ralin ötödikként ért célba. A RAC Ralin a nézőket és a szakértőket is meglepte, amikor több mint négy perccel a második helyezett Hannu Mikkola előtt célba érve megnyerte a futamot. Négy nappal a verseny előtt Toivonen úgy nyilatkozott, hogy nem lesz esélye a futam megnyerésére:
„Nem hiszem, hogy elég futamon indultunk volna ahhoz, hogy megnyerhessünk egy versenyt, csupán a vezetéstechnikával. Ha nyerek, az csupán az én szerencsémnek, és a többiek gondjainak lesz köszönhető. Úgy vélem Hannu Mikkola úgy ismeri az erdőket, mint a tenyerét, így nincs értelme megpróbálkozni a legyőzésével. Várni kell, hátha gondja akad. Akkor lesz esély.” 24 évesen és 86 naposan ő volt a legfiatalabb pilóta, aki képes volt világbajnoki futamot nyerni, egészen 2008-ig, amikor 22 éves honfitársa, Jari-Matti Latvala elhódította tőle ezt a címet. 20 évvel később navigátora, Paul White megjegyezte, hogy még mindig kap kérdéseket a versennyel és Toivonen-nel kapcsolatban, hisz a Talbot Team sokkal kisebb volt, mint a többi csapat, mindössze 15 fős állandó személyzetük volt, a versenyekre pedig plusz szerelőket vettek fel.
Az eredmények az 1981-es évben a Talbot-hoz kötötték Henri-t, komolyabb WRC programmal és egy új navigátorral, Fred Gallagher-el. Ebben az évben a kis, hátsókerék hajtású, Group2-es Sunbeam Lotus már nem tudta tartani a lépést a Group4-es autókkal és az összkerékhajtású Audikkal. Négy kiesés, két második és egy ötödik hely az év végi hetedik helyet jelentette számára a pilóták világbajnokságában, ám az kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó Guy Fréquelin-nel karöltve megajándékozták a Talbot-t egy gyártói világbajnoki címmel. Az évet a Brit Nyílt Rali Bajnokságban fejezte be, azt az rendezvényt meg is nyerte.
