Henri-ről szóló sorozatom utolsó felvonásában az 1986-os, tragikus évet tekintem át. A kezdeti sikereket, tragédiáját és mindazt, amit ez a szörnyű baleset hozott az autósportba.
1986-ban Toivonen dominanciájával indult a Monte-Carlo Rali, ahol új navigátorral, Sergio Cresto-val állt rajthoz. 20 évvel korábban édesapja nyerte meg a viadalt, amikor 10 autót kizártak (köztük az első négyet) szabálytalan fényszórójuk miatt. A kizárás felháborodást okozott, a monaco-i herceg pedig nem vett részt a díjkiosztón. Henri győzelme után édesapja így kommentálta az eseményeket: „A Toivonen név most már tiszta!” Ez a győzelem azonnal a világbajnoki esélyesek közé emelte Toivonen-t, azonban a Svéd Ralin motorhiba miatt kiállni kényszerült. Portugáliában Joaquim Santos elvesztette uralmát Ford RS200-as autója felett, autója a nézők közé csapódott. Három ember meghalt, és több mint 30 ember megsérült. Toivonen és az összes gyári csapat versenyzője visszalépett a viadaltól, de a Lancia elutasította ezt a lépést. Toivonen válaszul kijelentette, hogy „a Lancia csapata nem fogad el semmit, csak a győzelmet”. A portugál futam alatt Henri többször is hangoztatta, hogy tesztelte az S4-et az estoril-i versenypályán, ahol olyan köridőt ért el, hogy a hatodik helyre kvalifikálta volna magát a Formula 1-es Világbajnokság 1986-os Portugál Nagydíjára. A kudarcok ellenére továbbra is Henri volt az esélyes, úgy tűnt senki nem képes tartani vele a lépést.
A Tour De Corse május elsején kezdődött, egy csütörtöki napon. Toivonen-nek fájt a torka, influenzától szenvedett, de mindenképp versenyezni akart, mivel az utóbbi két futamon elvesztette vezető helyét a világbajnokságban. Több forrás szerint lázcsillapító gyógyszereket vett be. Mindezek ellenére szakaszgyőzelmet szakaszgyőzelem követett, előnye szépen növekedett. Az első nap után ezt nyilatkozta: „Ez a verseny félelmetes, bár most minden rendben van. Ha probléma lenne, nem tudnám megoldani.” Toivonen azt magyarázta, hogy az autó túl erős a korzikai versenyre. Nagyon nehéznek és fárasztónak találta úton tartani versenyautóját. Mielőtt kihajtott a 18. gyorsaságira, ezt nyilatkozta: „Mintha ma már egy teljes Jyskälä-t (Finn Ralit) végigvezettem volna. Nehéz tartani a sebességet.” Ezek voltak az utolsó szavai a kameráknak.
A második napon, május 2-án, pénteken, a 18. gyorsasági 7. kilométerénél a Lancia Delta S4 lesodródott az útról, ahol nem volt védőkorlát. Az autó a tetejével esett le egy szakadékba. A pilóta ülése alatt elhelyezett alumínium üzemanyagtank megrepedt, és felrobbant. A tartályt semmilyen takarólemez nem védte, azt csak néhány murvás versenyen használták, és nem illett a csupa aszfalt korzikai versenyhez. A robbanás másodpercekkel a baleset után bekövetkezett, Henri-nek és Sergio-nak esélye sem volt kijutni az autóból, még ha eszméletüknél voltak is. A robbanásból eredő tűz erejére jellemző, hogy a kevlár-műanyag elemekkel borított Delta S4 a felismerhetetlenségig torzult. Toivonen és Cresto a saját ülésükben égtek el. Toivonen a feleségét és két kisgyermekét hagyta hátra, Cresto egyedülálló, gyermektelen férfi volt.
Balesetük továbbra is rejtély, mert senki nem látta közelről, hogy mi történ valójában. Ugyan egy néző felvette az eseményeket a gyorsasági egy másik pontjáról, bebizonyosodott, hogy nem lehet pontosan rekonstruálni a történteket. Nem volt közelben sportbíró, aki észlelhette volna a balesetet, és a célban sem tudott senki arról, hogy mi történt a gyorsaságin. Toivonen csapata akkor kezdett félni, amikor Henri nem ért le a gyorsról időben. A következő autó a célban jelentette, hogy láttak némi fekete füstöt, de mire a mentők és a tűzoltók a helyszínre érkeztek, már csak a maradék lángokat tudták eloltani. A Lancia mérnökei és technikusai képtelenek voltak megállapítani, hogy mi történt, mivel szinte csak egy elszenesedett váz maradt az autóból. Később Walter Röhrl megerősítette, hogy Henri gyógyszert szedett az influenzájára, de a baleset oka továbbra is ismeretlen.
A FISA komoly bírálatokat kapott, amiért túl későn észlelte a problémát. A FISA vizsgálata később kiderítette, hogy a versenyzők reakciói túl lassúak ahhoz, mintsem hogy lépést tudjanak tartani a B csoportos autók sebességével. Szemeik képtelenek elég gyorsan átfókuszálni a gyors kanyarokban, ez pedig csőlátást eredményez. A sors iróniája, hogy a rali nézettsége pont ezen „szörnyek” és a sebességük miatt magasabb volt, mint valaha. Ezek után a FISA-nak szembe kellett néznie azzal, hogy a közvélemény szerint Toivonen balesetét túlreagálták, ezért rengeteg negatív kritikát kaptak. A B csoportos autókat a mai napig „too fast to race” (túl gyors versenyezni) néven említik.
