1983-ban Henri már a Manta 400-at hajtotta, ami már a Group B előírásainak megfelelően épült. Sajnos azonban a Manta 400 gyengének bizonyult az Audi Quattro A2 és a Lancia 037 Rally ellenében. Azonban a Brit Bajnokság és az Európa Bajnokság futamát, a Manx International Rally-t elsőre megnyerte. Az év végéig három kiesés, két hatodik és egy negyedik hely jutott neki a rali világbajnokságban.

 

  1984-ben elhagyta az Opelt a Peugeot új világbajnoki csapata, a Peugeot Talbot Sport kedvéért, de alkalmanként egy, a Prodrive által felkészített Porsche 911 SC RS volánjánál a Rali Európa Bajnokságban is részt vett a gyári Porsche csapat színeiben. Ez utóbbi igazi sikertörténet lett a számára, bár első két versenyén kiesett. Ezt azonban egy harmadik és egy második hely követte, majd zsinórban öt versenyen diadalmaskodott, így átvette a vezető helyet a bajnokságban a Lancia-val versenyző Carlo Capone-tól. A Lancia gyári csapatának vezetője Cesare Fiorio azt szerette volna, ha Capone nyeri az Európa Bajnokságot, ezért úgy döntött, hogy Henri-t nevezi a világbajnokság futamaira, hogy távol tartsa az Európa Bajnokságtól. Henri menetelésének végül egy hátsérülés vetett véget, ami két hónapi kiesést okozott számára. Az év végén így is a második helyen végzett Capone mögött.

  A Lancia-val kötött szerződés öt versenyre szólt. Fiorio kijelentette, hogy „a csapatnak szüksége van még egy top pilótára, mivel az Audi négy versenyzőt indít a következő évben, és két pilótával nem lehet velük felvenni a versenyt”. Toivonen Portugáliában indult először a Lancia 037-tel, de nagyon keveset tudta tesztelni az autót: „Folyton havazott Olaszországban, amikor ki akartam próbálni az autót, úgyhogy nemigen ismerem a határait.” Ahogy két évvel korábban az Ascona 400-zal, ebben az esetben is azonnal magához ragadta az első helyet, és több szakaszgyőzelmet is elkönyvelt kiesése előtt. Most azonban nem mechanikai, hanem vezetési hiba okozta a kiesését. Görögországban ismét kiesett, hazai versenyén viszont harmadik helyen ért célba, de hátsérülése miatt ebben az évben több világbajnoki futamon nem indult. Sanremo előtt Markku Alén újra aláírt a Lancia-hoz, Cesare Fiorio pedig szerződést ajánlott Toivonen-nek a következő két évre, melyet a háta állapotától és a Porsche-vel kötött szerődésétől tett függővé, mivel azt állították, Toivonen már szerződést kötött velük. Henri a gyári Lancia csapatot választotta. 

 

  Az 1985-ös év rendkívül rosszul kezdődött számára, amikor a Rally Costa Smeralda futamon egy téglafalnak csapta a Lancia 037-est. Újabb hátsérülést szenvedett, valamint három nyakcsigolyája is megsérült. Május elején a Lancia pilótái egy súlyos baleset következtében elvesztették egy barátjukat, az olasz Attilio Bettega-t, aki a Tour de Corse-on végzetes balesetet szenvedett 037-es versenyautójával. Toivonen augusztusban tért vissza az 1000 Tó Ralin, ahol negyedikként végzett, majd Sanremo-ban harmadikként. Ez volt az utolsó versenye a 037-tel, amely nem felelt meg Henri vezetési stílusának, és nagyon lemaradt már az Audi és a Peugeot mögött. Hátsókerék meghajtású volt, mindössze 325 lóerővel, míg a Peugeot versenyzői 440, az Audi pilótái pedig 500 lóerővel gazdálkodhattak. Az év utolsó versenyére a Lancia Delta S4 váltotta a 037-est. Az új autó összkerék meghajtással, turbófeltöltővel és kompresszorral egyaránt rendelkezett, így nagyon jó volt a motor teljesítménye mind az alacsonyabb, mind pedig a magasabb fordulatszám tartományokban. Az S4 azonnal ütőképes volt, Toivonen és Alén az első és második helyen végzett a RAC Ralin. Ugyan csak négy versenyen indult, de Henri így is ötödik lett az év végi összetettben.